Amikor felkeltek már nagyon éhesek voltak ezért lementek a konyhába.
- Mi a reggeli anya?- kérdezte Juliette.
- Omlett nem sokára kész. Mit kértek hozzá tejet vagy teát?
- Öhm én azt hiszem én teát kérek. Kate te mit kérsz?- kérdezte barátnőjét aki még mindig majd össze esett a fáradságtól.
- Nekem is jó lesz a tea.
- Anya képzeld, egész éjjel fenn voltunk és interneteztünk.- mondta nevetve Juli.
- Aztán meg fáradt leszel…és mikor tanulásról van szó olyan vagy mint aki eltévedt a sűrű rengetegben.– mondta nevetve Eli. De közben a lányok össze néztek mikor meg hallották azt a bizonyos sűrű rengeteges részt Eli mondatában.
- Anya…melyik erdőre mondjátok azt a bizonyos sűrű rengeteges kifejezést?- kérdezte meglepődötten Juli.
- Hát…ömm- dermedt le Eli mintha sejtené, hogy tud valamit a lánya- arra ami a város végénél van ami előtt van az a Gracer folyó…már nem is tudom pontosan a nevét.
- Oké köszi anya…csak hajtott a kíváncsiság. – felelte Juliette és felszaladtak a szobájába.
- Hallottad ezt Juliette, oda kell mennünk este…megvan a pontos helyszín!Ó várj csak ma nem lehet pihentetnünk kell egy napot ezt az ügyet…ma délután megyünk Maxékhez, mert apa valamit akar beszélni Mr.Blueval és akkor anya is biztosan megy beszélhetni Mrs.Bluehoz.
- Igen a ma délután nekem se lesz jó. Kimi is itthon, apa is, anya is, Mike is…biztos szerveznek anyáék valami dél utáni programot vagy megbeszéljük a holnapi születésnapomat.
- Lányok, Mike gyertek enni. - kiabált fel Eli.
A lányok és Mike lementek és leültek az asztalhoz.
- Na és Kate holnap délelőtt 11 körül át jösztök Juliette születésnapi partyára?- kérdezte Jhon.
- Hát nem tudom anyáéktól függ…de minden esetre köszönjük a meghívást.
- Ugyan már ez igazából természetes…de viszont a gond az az, hogy csak 16:30-ig fog tartani. - mondta Eli.
- Anya hé, erről nem volt szó – vágott a szavába Juliette – szerintem annyit meg kaphatok hogy 14 évesen legalább 22-ig fog tartani a partym.
- Vita lezárva. Örülj neki, hogy egyáltalán lesz. - mondta kissé dühösen Jhon.
Reggelizés után a lányok felmentek a szobába, Kate még össze pakolta a ruháit és lassan haza indult. Mikor Juliette ki kísérte a kapuig ennyit mondott kicsit szomorkás, bánatos barátnőjének:
- Minden okkal történik Juliette…biztos ennek is köze van a dologhoz… mert eléggé különös,hogy holnap éppen szülinapod, telihold és meglepő módon pont a14. a filmekben is általában így van,hogy a „misztikus lényekkel” általában ilyenkor történik valami. De fel a fejjel, legalább megvan a PONTOS HELYSZÍN!- mondta mosolyogva majd elindult hazafelé
2011. november 2., szerda
2011. november 1., kedd
Kutatás!
- Sziasztok!- mondta Juliette.
- Csókolom…szia Mike!- köszönt Kate.
Aztán szaladtak fel a szobába, mintha valami üldözné őket.
- Hé lányok vacsora!- kiabált utánuk Eli.
- Majd később eszünk!- válaszolta Juliette.
Eli ránézett férjére Jhonra erre Jhon csak annyit válaszolt:
- Mit vársz tőlük kamaszok...te is inkább ülj le olvass egy kicsit…a lényeg LAZÍTS!- válaszolt Jhon a napi fejtörő kitöltése közben.
Bella erre csak annyit válaszolt:
- Meg akarom óvni!
- Mindennek el jön az ideje Eli…holnap után elmondjuk neki.
- Jó de akkor is féltem mivel pont a 14. születésnapja és pont telihold dupla meg lepődöttség lesz a részéről. Sőt a hold miatt meg is kell majd óvni.
- Ne idegeskedj e miatt…megoldjuk…ülj le nyugodtan...majd Kimberly és Mike vacsoráznak…nagyok már egyedül is tudnak!- nyugtatgatta Jhon Elizabethet.
De vissza térve a lányokhoz elkezdet a nagy munkába.
- Menjünk az olvasó szobába . Mert ott jobb az internet vétele.- mondta Juli.
Tudni kell azt is, hogy Juliették pénz terén nem átlagosak…anyja jogász apja pedig sikeres üzlet ember. Amint beértek az olvasó szobába Katenak remek ötlete támadt:
- Nézzünk szét a könyvek között hátha találunk valamit a vámpírokról vagy talán még a családodról is.
- Remek ötlet Kate. De előtte még megmutatom anya évkönyvét. Elő is rántotta a cuccok közül amit a kutatáshoz vitt magával az olvasó terembe.
- Ez eléggé félelmetes. – nézte dermedten az évkönyvön lévő számot Kate.
- Kitépem hátha hasznát vesszük .- mondta Juliette.
- Héj nézd csak valami anyukád képe hátuljára van írva. Valami STPY 13…
- Tényleg...áh de sejtem is mi lehet. Az együk könyv mögött valami számzáras széf van…talán azt nyitja.
A lányok egyből oda is mentek ahhoz a polchoz...be írták a kódot és sikerült...ki nyitották a széfet. De nem találtak benne semmit. Csak egy kulcsot és egy cetlit amin ez ált: „A titkos port kinyitása…a sűrű rengeteg vágya.”A lányok ezt olvasva összenéztek…egész éjjel fent voltak...vámpír portokról és sűrű rengetegek összefüggéséről kerestek infókat de semmit se találtak. Az asztalon elaludtak. Pedig úgy tartják, hogy a kemény munkának megvan a gyümölcse. De úgy látszik ez nem volt eléggé kemény…!
- Csókolom…szia Mike!- köszönt Kate.
Aztán szaladtak fel a szobába, mintha valami üldözné őket.
- Hé lányok vacsora!- kiabált utánuk Eli.
- Majd később eszünk!- válaszolta Juliette.
Eli ránézett férjére Jhonra erre Jhon csak annyit válaszolt:
- Mit vársz tőlük kamaszok...te is inkább ülj le olvass egy kicsit…a lényeg LAZÍTS!- válaszolt Jhon a napi fejtörő kitöltése közben.
Bella erre csak annyit válaszolt:
- Meg akarom óvni!
- Mindennek el jön az ideje Eli…holnap után elmondjuk neki.
- Jó de akkor is féltem mivel pont a 14. születésnapja és pont telihold dupla meg lepődöttség lesz a részéről. Sőt a hold miatt meg is kell majd óvni.
- Ne idegeskedj e miatt…megoldjuk…ülj le nyugodtan...majd Kimberly és Mike vacsoráznak…nagyok már egyedül is tudnak!- nyugtatgatta Jhon Elizabethet.
De vissza térve a lányokhoz elkezdet a nagy munkába.
- Menjünk az olvasó szobába . Mert ott jobb az internet vétele.- mondta Juli.
Tudni kell azt is, hogy Juliették pénz terén nem átlagosak…anyja jogász apja pedig sikeres üzlet ember. Amint beértek az olvasó szobába Katenak remek ötlete támadt:
- Nézzünk szét a könyvek között hátha találunk valamit a vámpírokról vagy talán még a családodról is.
- Remek ötlet Kate. De előtte még megmutatom anya évkönyvét. Elő is rántotta a cuccok közül amit a kutatáshoz vitt magával az olvasó terembe.
- Ez eléggé félelmetes. – nézte dermedten az évkönyvön lévő számot Kate.
- Kitépem hátha hasznát vesszük .- mondta Juliette.
- Héj nézd csak valami anyukád képe hátuljára van írva. Valami STPY 13…
- Tényleg...áh de sejtem is mi lehet. Az együk könyv mögött valami számzáras széf van…talán azt nyitja.
A lányok egyből oda is mentek ahhoz a polchoz...be írták a kódot és sikerült...ki nyitották a széfet. De nem találtak benne semmit. Csak egy kulcsot és egy cetlit amin ez ált: „A titkos port kinyitása…a sűrű rengeteg vágya.”A lányok ezt olvasva összenéztek…egész éjjel fent voltak...vámpír portokról és sűrű rengetegek összefüggéséről kerestek infókat de semmit se találtak. Az asztalon elaludtak. Pedig úgy tartják, hogy a kemény munkának megvan a gyümölcse. De úgy látszik ez nem volt eléggé kemény…!
Baráti bizalom!
Juliette egész hétvégén az ágyában fetrengett és gondolkozott, hogy elmondja-e legjobb barátnőjének Katenek. De végül arra jutott a döntése, hogy elmondja neki. Már meg is kereste mobiltelefonját és felhívta…
- Haló Kate!
- Szia Juli…eléggé komolynak hallom a hangodat .Valami baj van?
- Hát komoly dologról lenne szó és eléggé személyes ami nem telefon téma. Ezért is akarom megkérdezni, hogy lenne-e időd kijönni a kávézóba ahol meg beszélhetnénk?
- Persze rá érek. Akkor én olyan 10perc múlva indulok.
- Oké én is...szia!
- Szia Juli.
Juliette amilyen gyorsan csak tudott készült ám amikor a sportcipőjét szerette volna felvenni de..:
-KIMBERLIE!- kiabált hangosan Juliette.
- Kimi elment Rosehoz pizsama partyra!- mondta anyukájuk Bella.
- Kinyírom egyszer azt a lányt. Na látod már be se érek a kávézóba, már biztosan rég ott van Kate és elmegy ha nem érek oda, mert majd azt hiszi becsaptam mint a múltkor.
- Ne aggódj majd Mike elvisz!
- Anya álmodni se merj róla!- kiabált le Juliette tesója Mike.
- Dehogynem ha azt akarod, hogy ne kísérjelek be megint az iskolába!- mondta nevetve Elli de közben Juliette már majd meg szakadt a röhögéstől.
Nagy nehezen rábeszélték Mikeot, hogy vigye el Julietteet...kocsiba is pattantak és röpke 5perc alatt a kávézónál is voltak. Juliette gyorsan kipattant az autóból és befutott a kávézóba ahol már Kate türelmetlenül várta.
- Szia Kate bocsi de húgom elvitte a cipőmet ami ebben az időben jó lett volna ezért még egy másikat kellet keresnem sajnos az anyáé…de gyalog már nem értem volna időbe ide ezért még anyának rákellet Mikeot, hogy hozzon el…úgyhogy tényleg bocsi!- Mesélte hadarva Juliette.
- Szia…nem bajén is vagy 5perce értem ide annyi idő bőven elég volt, hogy két teát rendeljek amíg meséled azt a dolgot, ami ilyen fontos volt, hogy el kellet jönnöm és chaten sem ért rá.
- Bocsi de tényleg életbe vágó és személyes csak te fogsz róla tudni, mert tényleg nem mertem senki másnak eddig elmondani…- Miközben Juliette magyarázkodott a pincér már ki is hozta a teát amit Kate rendelt.
- Na akkor térjünk a lényegre!- mondta Kate a teát szürcsölve.
- Hát ne ijedj meg, de sejtéseim szerint vámpír vagy valami hasonló lény vagyok...de nem átlag ember az biztos!- amint kimondta ezt az eléggé hülyén hangzó mondatot Kate a teáját kiköpte.
- Hogy mit mondtál?- kérdezte dermedten Kate.
- Ez az…én se hittem próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy nem, nem, nem…de a baj, hogy az igazság ellen nem tudok szegülni. Lassan a 14. születésnapom ünneplem és nem tudom,hogy mi féle lény vagyok…egyáltalán ők-e az igazi szüleim…elgondolkodtató!
- Nem hiszem el…bár mondjuk a furcsa szokásaid. Na jó mégis megpróbálok hinni neked, mivel a legjobb barátnőm vagy…de ha csak valami tréfa nagyon meg haragszom. Holnap kutatnunk kéne akkor, hogy mi hogy s mint van!- jelentette ki Kate.
- Vagy mi lenne ha ma este nálunk aludnál? Anya úgyis megengedi…te is ismered, hogy milyen...de pillanat felhívom.
Elő is kapta a telefonját és alig egy perc alatt le tudta a beszélgetést.
- Igent mondott, ugyan mi mást?!- kiáltott fel mosolyogva Juliette.
- Jó akkor én is megkérdem anyáékat!- szintén felhívta édesanyját aki csakugyan beleegyezett. Még el el sétáltak Kateékhez ruháért aztán indultak is Julietteék lakásába…
- Haló Kate!
- Szia Juli…eléggé komolynak hallom a hangodat .Valami baj van?
- Hát komoly dologról lenne szó és eléggé személyes ami nem telefon téma. Ezért is akarom megkérdezni, hogy lenne-e időd kijönni a kávézóba ahol meg beszélhetnénk?
- Persze rá érek. Akkor én olyan 10perc múlva indulok.
- Oké én is...szia!
- Szia Juli.
Juliette amilyen gyorsan csak tudott készült ám amikor a sportcipőjét szerette volna felvenni de..:
-KIMBERLIE!- kiabált hangosan Juliette.
- Kimi elment Rosehoz pizsama partyra!- mondta anyukájuk Bella.
- Kinyírom egyszer azt a lányt. Na látod már be se érek a kávézóba, már biztosan rég ott van Kate és elmegy ha nem érek oda, mert majd azt hiszi becsaptam mint a múltkor.
- Ne aggódj majd Mike elvisz!
- Anya álmodni se merj róla!- kiabált le Juliette tesója Mike.
- Dehogynem ha azt akarod, hogy ne kísérjelek be megint az iskolába!- mondta nevetve Elli de közben Juliette már majd meg szakadt a röhögéstől.
Nagy nehezen rábeszélték Mikeot, hogy vigye el Julietteet...kocsiba is pattantak és röpke 5perc alatt a kávézónál is voltak. Juliette gyorsan kipattant az autóból és befutott a kávézóba ahol már Kate türelmetlenül várta.
- Szia Kate bocsi de húgom elvitte a cipőmet ami ebben az időben jó lett volna ezért még egy másikat kellet keresnem sajnos az anyáé…de gyalog már nem értem volna időbe ide ezért még anyának rákellet Mikeot, hogy hozzon el…úgyhogy tényleg bocsi!- Mesélte hadarva Juliette.
- Szia…nem bajén is vagy 5perce értem ide annyi idő bőven elég volt, hogy két teát rendeljek amíg meséled azt a dolgot, ami ilyen fontos volt, hogy el kellet jönnöm és chaten sem ért rá.
- Bocsi de tényleg életbe vágó és személyes csak te fogsz róla tudni, mert tényleg nem mertem senki másnak eddig elmondani…- Miközben Juliette magyarázkodott a pincér már ki is hozta a teát amit Kate rendelt.
- Na akkor térjünk a lényegre!- mondta Kate a teát szürcsölve.
- Hát ne ijedj meg, de sejtéseim szerint vámpír vagy valami hasonló lény vagyok...de nem átlag ember az biztos!- amint kimondta ezt az eléggé hülyén hangzó mondatot Kate a teáját kiköpte.
- Hogy mit mondtál?- kérdezte dermedten Kate.
- Ez az…én se hittem próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy nem, nem, nem…de a baj, hogy az igazság ellen nem tudok szegülni. Lassan a 14. születésnapom ünneplem és nem tudom,hogy mi féle lény vagyok…egyáltalán ők-e az igazi szüleim…elgondolkodtató!
- Nem hiszem el…bár mondjuk a furcsa szokásaid. Na jó mégis megpróbálok hinni neked, mivel a legjobb barátnőm vagy…de ha csak valami tréfa nagyon meg haragszom. Holnap kutatnunk kéne akkor, hogy mi hogy s mint van!- jelentette ki Kate.
- Vagy mi lenne ha ma este nálunk aludnál? Anya úgyis megengedi…te is ismered, hogy milyen...de pillanat felhívom.
Elő is kapta a telefonját és alig egy perc alatt le tudta a beszélgetést.
- Igent mondott, ugyan mi mást?!- kiáltott fel mosolyogva Juliette.
- Jó akkor én is megkérdem anyáékat!- szintén felhívta édesanyját aki csakugyan beleegyezett. Még el el sétáltak Kateékhez ruháért aztán indultak is Julietteék lakásába…
Történet ismertető!
Juliette Pocket...egy kicsit sem átlagos tini lány akivel gyakran történnek különös dolgok. Abban reménykedik, hogy rájön miért történik ez vele. Első sorban a családja múltjában kezdett el kutakodni. Talált pár különös infót: a családja évszázadok óta esős tájakon lakik, mindenkinek nagyon sápadt és hideg bőre van és amit a leg különösebbnek vélt, az-az édesanyja évkönyvében van még a főiskolás éveiről a fotó 1946-ban készült…amikor ezt meglátta ledermedt,s ezt gondolta magában:
- Az lehetetlen…de hisz akkor most 1966-nak kéne lennie 2011 helyett!Áh biztosan csak valami nyomtatási hiba lehetett!
El kezdett böngészni az internetek a Pocket család különös jellemeiről…de egy gond volt minden találat valami féle vámpíros oldalakra vezette...gondolta, hogy ez nevetséges és el is mosolyodott ám amikor a mosoly közben a tükörbe nézett meglátta a szemfogát ami tényleg olyan hegyes volt mint a filmekben lévő vámpíroké. Egy pillanatra elgondolkozott:
- Ó tényleg igaz vámpírok volnánk…hisz ott van a hegyes szemfog…a hideg egyben sápadt bőr, anya évkönyve is nagyjából akkor több mint 60-70 éves lehet…mi van hogyha anyának az évben lesz az 1000. születésnapja. Nem-nem és nem ez nem lehet vámpírok nem léteznek és nem is fognak !- nem is volt magánál ezért a szobája közepén hangosan ordítozott…de egy dolog biztos volt, hogy tudta a szíve legmélyén, a vámpírok léteznek és lehet, hogy ő is az.
Nem tudta, hogy mit is tegyen annyit tudott, hogy a szülőknek, rokonoknak nem szólhat sem kérdezősködhet tőlük. Egyetlen egy reménye volt, mégpedig legjobb barátnője Kate segítsége, tanácsa.
- Az lehetetlen…de hisz akkor most 1966-nak kéne lennie 2011 helyett!Áh biztosan csak valami nyomtatási hiba lehetett!
El kezdett böngészni az internetek a Pocket család különös jellemeiről…de egy gond volt minden találat valami féle vámpíros oldalakra vezette...gondolta, hogy ez nevetséges és el is mosolyodott ám amikor a mosoly közben a tükörbe nézett meglátta a szemfogát ami tényleg olyan hegyes volt mint a filmekben lévő vámpíroké. Egy pillanatra elgondolkozott:
- Ó tényleg igaz vámpírok volnánk…hisz ott van a hegyes szemfog…a hideg egyben sápadt bőr, anya évkönyve is nagyjából akkor több mint 60-70 éves lehet…mi van hogyha anyának az évben lesz az 1000. születésnapja. Nem-nem és nem ez nem lehet vámpírok nem léteznek és nem is fognak !- nem is volt magánál ezért a szobája közepén hangosan ordítozott…de egy dolog biztos volt, hogy tudta a szíve legmélyén, a vámpírok léteznek és lehet, hogy ő is az.
Nem tudta, hogy mit is tegyen annyit tudott, hogy a szülőknek, rokonoknak nem szólhat sem kérdezősködhet tőlük. Egyetlen egy reménye volt, mégpedig legjobb barátnője Kate segítsége, tanácsa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)